Aki azért olvassa a blogot, hogy mély szakmai ismeretekkel gazdagodjon (háháá' :D), az gyorsan kattintson tovább, mert mély, már-már Coelho gondolatokban fogom összefoglalni, hogy miért is tűntem el. Bűntény, erőszak, sorosterv, Pataky Attila és földönkívüli barátai és egyéb kattintásvadász szavak. Olvass tovább, ilyenek...

Bármennyire is próbáltam részt venni az építkezésben, bármennyire is igyekeztem kézben tartani a folyamatokat, mégis egy picit külső szemlélő maradtam. Az elmúlt 7 hónap nagyon izgalmas volt, pláne úgy, hogy műszaki vénával nem vagyok eleresztve. Nem vagyok hülyegyerek, de... ok, maradjunk annyiban, hogy nem vagyok gyerek. 

A blog Facebook oldalát próbáltam életben tartani, ott nagyon sokan írtatok és kérdeztetek. A legtöbben a saját kivitelezésről érdeklődtetek. Megéri? Nehéz? Sok idődet elveszi? Nem tudom eldönteni!

Ha racionális választ akarok adni, akkor azt mondanám, hogy abban a formában, ahogyan elkezdtem picit felelőtlenség volt. Nem volt ( és még most sincsen ) pontos pénzügyi tervem, a mai napig csak a következő munkafázis megkezdéséig látom a folyamatokat. Nem tudom mi lesz, nem tudom mi van még hátra. Oké, persze van elképzelés és a most következő munkafázisok talán még "end user" közeliek, de nem tudnám papíron levezetni a 3 hónapos ütemtervet.

Viszont ha ( és most jön Coelho és Oravecz Nóra ) a rengeteg új tudást, élményt és a személyiségemben lezajlott fejlődést kellene mérlegre tennem, akkor mindenképpen pozitívak az érzéseim. Fura ezt leírni, de a ház tényleg közel került az ártatlan kis szívemhez, néha úgy érzem, hogy soha nem akarom befejezni az építkezést ( a lfszt, ilyet még véletlenül sem kellene leírnom, mert bőven fel tudok még ülni a szopórollerra ). Jó érzés kimenni, jó érzés valami olyat a sajátomnak tudni, amiben benne van a saját izzadtságom és erőfeszítésem is. (átvezetés, hopp)

... de a rengeteg erőfeszítésnek és feláldozásnak meg is lett az ára. Rengeteg időt töltöttem az építkezésen, tanultam, szerveztem, melóztam és így utólag bevallva stresszeltem is. Gondolhatjátok, meg is lett az eredménye. Év végére totál elhasaltam, álmosan keltem, délben már szenvedtem. Jó 15 éve nem voltam beteg, most 3 hónap leforgása alatt másodszor fázok meg, de mint az állat... Ördögi körbe kerültem ( O. Nóri ha olvasol jöhetnek a tippek ). A munkámban 0,5% hiba sem fér meg, ráadásul a korábbi feszes tempón még kellett pörgetnem, vállaltam pár ügyfelet az építkezés miatt. Energiaital, koffeintabi, kávé, aztán toltam ami a csövön kifér. 

A két ünnep között volt pár nagy hátradőlés, lekopogom, talán elég volt, persze így sem felhőkön lépkedek :) Annyi azonban már most látszik, hogy ez az év már könnyebb lesz, nagyon sok építkezős feladat rutinná vált, ráadásul elfogadtam, hogy eladósodtam.. háh :)

Szóval a kimerülés volt az egyik ok, amiért szünetelt a blog.

A másik ok pedig rendkívül prózai: nem tudtam olyan témát felhozni, ami bármilyen pici értéket is hozott volna elétek. Jó, visszatekintve persze már könnyebb, látom az érdekességeket, buktatókat, problémákat, de amikor elindult a falazás, akkor nagyon gyorsan történtek az események... vagy éppen megállt minden, amikor nem találtam a zsaluzásra embert... de ez majd a következő posztban.

Jó, van egy halk harmadik indok is. A környéken egyre többen ismerjük meg egymást "első építkezők", így kezd cinkessé válni, hogy én leszek az utca "Te, nem ez sírt állandóan az építkezős blogján" szomszédja. ;D

Talán már írtam is, de segítsetek, mire lennétek kíváncsiak, milyen "értékes" ( :D ) infókkal tudnék szolgálni? 

Amúgy a Facebook oldal valamennyire  up to date infók vannak.

( a már jól megszokott, nem olvasom át amit írtam és tele lesz elgépeléssel / stilisztikai hibával jószokásomnemváltozik )